Habár nem vagyok igazi sportoló, mégis megtapasztaltam már a versenyzés érzését. Korábban szimulátor futamokon vettem részt (már amennyiben ezt annak lehet nevezni). A szimulátorozás meg  sem közelíti a valódi sport által nyújtott feelinget, egy picit azért visszaad belőle.

Szimulátor

Emlékszem ott ültünk a gép előtt remegő, izzadó kézzel és lábbal, mert már versenyezni akartunk. Ez érdekelt a leginkább, már egész héten erre fókuszáltam. Ez maga a szenvedély, a szabadság érzését adta nekem. Imádtam. 

A történethez hozzátartoznak az eredmények is. Én 10 versenyen vettem részt, és habár nem győztem, legjobb helyezésem egy második volt. Azt lehetne hinni, hogy elkeserítő ha nem úgy sikerülnek a dolgok, ahogy szeretnénk, picit talán elbizonytalaníthat képességeinket tekintve. Ez nem így van. Ha valaki igazán szereti a versenyzést, a kemény küzdelmeket, harcot, vérremenő csatát, akkor az eredmény másodlagos.

Ez nem jelenti azt, hogy jó utolsónak lenni, de ha egész versenyen keményen csatázunk, az élvezetes tud lenni, és rögtön elégedettséggel tölt el, pláne ha legyőzzük riválisunkat. Ha egyszer megtapasztaljuk a siker ízét, akkor már nem akarjuk elengedni azt!

Részemről volt egy olyan érzés, hogy a véremben folyik valami, ami versenyzésre késztet. Talán ez nevetségesen hangzik, de mégis így van. Imádtam az autókat, ahogy a mai napig teszem, de mit ér egy szép, erős, gyors autó, ha nem versenyzünk vele? Mást talán a benzingőz csap meg, míg engem az autó látványa. Ha látom rajta, hogy elég agresszív külsejű, az késztet leginkább, hogy kipróbáljam, versenyezzek vele. Ez csak a virtuális világban lehetséges sajnálatos módon. 

El sem tudom képzelni, milyen lehet az igazi pilótáknak ott ülni a gépeikben minden versenyen, és a győzelemért harcolni. Talán ez az érzés még erősebb bennük. Egy biztos, bármilyen sportágról is van szó, elengedhetetlen a versenyösztön a siker eléréséhez. 

Ha olvassa ezt a posztot egy igazi sportoló, elképzelhető, hogy megmosolyogja, mivel a valóság azért teljesen más lehet. Felmerülhet benne a kérdés, hogy minek írok erről, miközben sohasem versenyeztem a való világban. A válasz egyszerű, számomra a szimulátorozás is igazi versenyzés volt. Úgy éreztem, valóságban is ott vagyok, és csatázom másokkal, nem csak a monitort bámulom otthon. Az igazi világban talán sokkal erősebb, már szinte katarzist nyújt a versenyzés élménye, maga a siker. Ez az amit én is szeretnék megtapasztalni egyszer nem csak szimulátorozás közben annak ellenére, hogy az igazi életben egy sportágban sem voltam igazán tehetséges.  Remélem lesz rá lehetőségem, de milyen módon azt még nem tudom. Annak pedig, aki jelenleg is aktívan versenyzik bármilyen módon, annak sok sikert kívánok, és jó szórakozást, és hogy élvezze amit csinál.